Idézetek képekkel

 Ennek itt van vége és én ezzel le is zárom. Happy és Depi end egyaránt van benne. Ki-ki válassza ki, melyiket szeretné elképzelni a legvégének. Én mindenképp a Happy-End-nél döntök, hiszen szeretek a végére megkönnyebbülni, hogy minden oké és nem aggódni még tovább.
Jó olvasást, remélem tetszik :)

*Bella szemszöge: *

HAPPY END

Aznap este fáradtan ballagtam fel a szobámba. Elvégeztem az esti teendőket, majd egy kicsit beszélgettem Sophie-val.

- Mérges lennél ha a többiekkel kicsit több időt töltenék ? - gördült le egy könnycsepp.

Nem mintha bebizonyíthatnám, hogy igenis válaszolt, de remélem 'Nem'-et mondott. Rájöttem, hogy az, ha boldog vagyok, nem azt jelenti, hogy Sophie-t elengedtem, hanem azt, hogy két világban is meg tudom állni a helyem. Ilyen gondolatok közepette nyomott el az álom...

**Reggel:**

Gyorsan felöltöztem, majd lementem reggelizni, de senki nem volt ott. Kintről viszont óriási hanzavart hallottam.

Egy repülőgép állt odakinnt és a többiek épp le akarták beszélni Niallt valamiről.

- Mi folyik itt ? - hüledeztem.

- Felmegyek és megmutatom, hogy nekünk együtt kell lennünk - nyomott egy puszit a homlokomra az ír manó, majd beszállt a pilóta mögé.

- Kérlek ne menj ! Féltelek - zokogtam. Csak intett egyet, majd a repülő a magaba szállt. De mit tervez ? Istenem, nem akarom, hogy bármi baja essen ! Miért voltam ilyen buta ? Miért engedtem.

- Srácok, ha valami baja történik én megölöm magam - idegeskedtem. De ők is csak ámulva nézték és féltően integettek, hogy jöjjön vissza. De nem fordult meg, csak ment, egyre feljebb !

Mikor már elég magasan volt, elkezdett manőverezni. Na, ott állt meg bennem az ütő. Kifogyott az üzemanyag, vagy micsoda ? Kérlek, ne legyen semmi baja ! Össze-vissza tördeltem az ujjaimat, mígnem Lott megállított, hogy hamarosan be kell majd gipszelni. Feszülten bólintottam.

De akkor...A repülőgép egy hatalmas szív alakot írt le, szépen megkanyarintva a végét, majd visszament és ezt írta bele: To Bella. You're my wonder !
Istenem, olyan gyönyörű volt. És ezt mind értem tette ? Hogy higyjek neki ? Csak ezért ? Hirtelen elöntött a melegség. Láttam, hogy a gép egre lejjebb ereszkedik, majd végleg a leér. Azonnal odarohantam. A haja összekuszálódott és nagyon aranyos volt.

- Te kis bolond. Nagyon megijesztettél ! - szóltam rá de közben a mosolyom lemoshatatlan volt az arcomról.

- Most már hiszel nekem ? - hajolt közelebb.

- Perszenaná ! Nagyon köszönöm ! - közelebb húzott magához, majd szenvedélyesen megcsókolt. A pillangóim hangosan ujjongtak és a hátam mögül a többiek is. Istenem, mi most tényleg ???

- Akkor együtt, Bells - fogta meg a kezem.

- Együtt - jelentettem ki majd egy puszit nyomtam az arcára.

- Várj, még egyet - és szerencsére mégegyszer megcsókolt.

- Na végre máár - tapsoltak a többiek is. Majd mind bementünk és leültünk a tévé elé. Szóval újra együtt, még mindig nem tudtam felfogni.

- Niall bácsinak mindig igaza van - ölelte át a fél vállam, miközben a többiek beraktak egy filmet.

- Mit nézünk ? - kérdeztem.

- Egy ijesztő horrort, hogy megijedj és Niall ölében köss ki - vigyorgott Harry.

- Haha - nevettem fel erőltetetten.

*
És milyen igaza lett ennek a Harrynek ! Olyan félelmetes és rémisztő volt, hogy tényleg Niall ölében ülve behinytam a szemem a rossz részeknél. De a horror ellenére tudom, hogy visszatértem hozzájuk és mostmár sosem megyek el a boldogság szép országából.

DEPI END

Reggel tiszta fáradt voltam, ezért lementem reggelizni, mikor már felöltöztem. De senki sem volt ott. Csak néhány cetli hevert az asztalunkon. Mind írtak nekem valamit. De hova lettek ?
Niall levele:

"Tudom, hogy már nem szeretesz, hisz annyiszor próbálkoztam nálad, de semmi. Bella, én szeretlek, de nem tudok örökké várni rád. Vagy most vagy soha. Mikor ezt olvasod és már Mullingar-ban leszek a családomnál. Egy gyönyörű emlék maradsz nekem. Szeretlek ! "

A szemeim könnyekkel teltek meg. Mind itthagytak ? Elmentek ? Itt maradtam, egyedül, magamra utalva ? tényleg ekkora dög voltam ? Úgy tűnik. De ekkor sírásra lettem figyelmes. Francsi szobájából jött.

- Francsi te vagy az ? - kopogtam miközben újra kitört belőlem a bőgés.

- Lu-lu ? - csuklott el a hangja.

- Itt hagytak - sírtam.

- De mi-ért ? Azt hit-tem Lou sze-szeret - zokogta.

Tehát mostmár csak Francsi maradt nekem, Anya, Apa és Pamacs. A boldogságom többi része szertefoszlott, csak úgy mint az álmaim...