* Bella szemszöge: *
Amint reggel felébredtem, melegség öntött el. Hisz Niall koráan felkelt é ágyba hozta nekem a reggelit. Palacsinta mézzel. Nyamii. És sikerült megállnia, hogy ne egyen belőle. De én azért megoszottam vele.
- Ma bemutatlak. 11-kor indulhatunk ? - kérdezte az óráját nézve. - Most 10 óra van. Készen leszel ?
- Már hogy ne lennék készen ! 1 óra még Alinek is elég lenne - viccelődtem.
- Jólvan. Adsz még egy picit ? - szemezett a palacsintával. Benyomtam még egy "picit" a száján majd felálltam. Nem tudtam mit vegyek fel egy ilyen 'hivatalos bemutatás' alkalomra.
- Öhm...mi illik egy ilyen programra ? - húztam el a számat, mert tényleg fogalmam sem volt.
- A lényeg, hogy Te legyél ott. A ruha nem számít - mondta.
- Hát jó - és végül ennél a szettnél döntöttem.
Átöltöztem majd kikértem a véleményét.
- Tökéletes. Bár Te bármiben az vagy - mért végig a szemével. Majd felállt és szorosan magához szorított.
Kicsit elrepült az idő. Már fél tizenegy volt ! És az út félóra...Kicsit késünk majd...Ennyit az első jó benyomásról. Na, mindegy.
Háromnegyedkor kocsiba ültünk. És pont félóra volt az út. Közben Niall felhívta a szüleit, hogy kicsit késünk majd.
Odaértünk a házhoz. Első szó róla: Hűűűűű. Óriási és nagy és...gyönyörű ! Mindenfelé virágok, két-három pavilon. Függőágy a kertben. Konkrétan ámultam-bámultam, mint a Disney-mesékben..
- Ez csodálatos - dícsértem meg.
- Köszönöm - fogta meg a kezem.
Mikor beértünk mindenki kedvesen fogadott. Mr. Horan kedvesen kezetcsókolt (kicsit nevettem de nem olyan feltűnően) és fura de annyira szimpi volt az anyukája, hogy első látásra megöleltem köszönésképp.
- Üdvözlünk - vezettek be az ebédlőbe. Minden tiszta pompa volt. Egy nagy asztal középen. Az egyik asztalfőnél Mr. Horan, a másiknál Mrs. Horan. Mi ketten Niallel egymás mellett foglaltunk helyet. Közben a szülők kérdezősködtek de csak diszkréten.
- És mondd csak. Bella. Tovább szeretnél tanulni az érettségi után ? - gondolom ez náluk fontos kérdés.
- Igen, tervezem. A Julliard jött szóba - emlékeztem Anyu szavaira.
- Ó, az pompás - jegyezte meg Mr. Horan.
- Köszönöm.
- Mit szeretsz csinálni ? Mi a hobbid ?
- Őszinténszólva, a tánc. De nem hobbi szinten. És érdekel a fotózás is - mondtam, miközben kiszolgálták az ebédet. Hús, sültkrumli és saláta. Igeen, szerencsére nem valami "beazonosíthatatlan" kaja.
- Dícséretes - mosolygott rám Mrs. Horan.
A szüleivel jól elbeszélgettünk, remélem nem hoztam szégyent senkire. Persze azért megvannak a magam szeszélyeim...xDD Ez van.
Épp elköszöntünk az ajtóban.
- Jólvan, fiam - ölelte át Niall apkája a fiát.
- Kösz, Apa - nyújtott kezet a manóm.
- Bella, örülünk, hogy megismerhettünk.
Ezek után kocsiba ültünk.
- A szüleim kedvelnek - mosolyodott el Niall.
- Igen ? Mert én nem vettem le az arcukból semmit sem.
- Pedig így van, én tudom - öelt magához, majd belepuszilt a hajamba. - És a Julliard ! Eszméletlen volt ! A szüleimnél ez már jó pont.
- Hát, én csak az igazat mondtam - vontam meg a vállam mosolyogva.
******
Kiszálltunk az autóból majd be a házba. Meg is feledkeztem Joe-ról. De nem is baj. Kell egy kis kikapcsolódás nekem is. Ott felejtettem a táskám az autóban, gyorsan kiszaladtam érte.
* Niall autója: *
Kivettem a táskám majd valaki megszólított:
- Nocsak, nocsak - odafordultam, hogy ki az. Joe volt. A szívem úgy vert, mint még soha. De nem azért mert jót jósolt...
- Itt a kis hercegnő - jött közelebb. - Tudod Demi megkért valamire és én teljesítem neki - mondta fenyegető hangon.
- Oké, csá - majd megszorította a kezem. - Te egy őrült vagy ! - majd egy hirtelen mozdulattal kirántottam magam a szorításából és visszamentem a házba mire Joe sarkon fordult és gúnyos vigyorral a száján elsétált...