• 1D történet 59. rész

* Bella szemszöge: *

A legelső fényképezőmet 4 évesen kaptam, mert már akkor imádtam fotózni. Most, ez az ötödik gépem, de a memóriakártyák még meg vannak ! És ha azt beteszem a mostani fényképeőmbe, akkor megnézhetem rajta a videókat ! Ez eszembe sem jutott volna Niall nélkül. Kikerestem a fotógép tokjából a memokártyát, és beraktam. A sírs kerülgetett a vidám képeknél, amikor Sophie-val játszunk. Sok videó is volt. Anya gyakran rögzített minket Sophie-val videón és fényképezett is. Elindítottam egy videót, ami a játszótéren volt. Nem biztos, hogy az volt, amire tegnap visszaemlékeztem, hiszen azon a játszótéren sokszor futkároztunk.

- Sophie nézd ! Egy medál ! - kiáltottam fel.

Soph odajött hozzám és ámulva nézte.

- Anya, mi van ráírva ? - kérdeztem.

- "Ha elmész, elmegy a tested, a lelked csak akkor marad itt ha szeretsz" - olvasta fel.

Már emlékszem ! Ezt a medált adtam Sophie-nak, mikor elutaztak ! Hiretelen eluralkodott rajtam egy olyan érzés, hogy Sophie körül rengeteg titok van. A felismerés, hogy közelebb vagyok a célomhoz, megrészegített. Néztem tovább.

- Ez egy nagyon szép mondat, vigyázz rá - simította meg a hajam anya.

- Vigyázok a medálra - bólintottam.

- Ne a medálra, a mondatra - szólt a hátam mögül Soph. Anya bólintott majd visszaült a padra és onnan videózott tovább. Ekkor egy néni hozzámszólt:

- A legjobb barát egy testvér, akit Isten elfelejtett neked adni.

Ekkor nem tulajdonítottam ennek a mondatnak nagy jelentőséget. De most egyre nőtt ennek a videónak az értéke és az emlékképe.

Az idős hölgy mondatára csak egy értetlen arccal válaszoltam, nem tudtam mit kezdeni vele.

És itt vége lett a videónak. Azonnal felhívtam anyát.

- Anya, anya - szóltam bele. - Már értem ! Sophie-nak valami köze van hozzám a barátságon kívül !

- Kicsim. Ezt a "rejtélyt"-t egyedül kell megoldanod. Ha rájössz, nem fog fájni - már megint olyan titokzatos volt.

- De anya... - sajnos lerakta. Forgott körülöttem a világ. Mire kell rájönnöm ? És mi fog fájni ? Nem értettem semmit. Be akartam avatni Niallt de nem közben nem szerettem volna terhelni, ezért úgy döntöttem, egyedül dolgozom. Sophie-t próbáltam hívni. Szükségem volt egy tanácsra.

- Sophie ! - kiáltottam. - Kérlek segíts ! A burkolt mondataidat nehéz megfejteni.

- Bella. Ha hazaérsz minden könnyebb lesz ! - és ő is letette.

Szomorúan ültem fel a konyhapultra, egy almával a kezemben. Végig törtem a fejem és csak kifelé bámultam a fejemből, miközben észre sem vettem, hogy beszélnek hozzám.

- Bella, hahó. Figyelsz te rám ? - legyezte a karját Louis.

- Mi ? Ja, bocsi elbambultam - ocsúdtam fel.

- Azt látom. Szóval Francsi szülinapjáról lenne szó - kezdte.

- De az még 1 hónap - csodálkoztam. Mert bár igaz, én is gondolkoztam az ajándékán, még nem jutottam dűlőre.

- Tudom. Szeretnék szervezni neki egy meglepetésbulit - mosolyodott el.

- Hűűűű, az tök jó ötlet ! - helyeseltem.

- Lehetne ott, ahol született, mondjuk Miami-ban - mondta Lou. Ez nagyon jó kis gondolat ! Oh, Lou. :D

- Segítek a szervezésben - ráztunk kezet.

- Legyen titok.

- Oké - bólintottam. Akkor ezt megbeszéltük :)

Bementem a szobába, Niall épp twitterezett az ágyon. Leültem én is az ágyra, majd elfeküdtem és kifelé fordultam. Gondolkoznom kellett. Nem akarom, hogy kiderüljön, Sophie-val nincs minden rendben. Mármint, ez már világos, de hogyha kiderülne valami sötét titok én...összeomlanék. Annyira httem benne mindig. A legjobb barátnőm volt, és még most is nagyon szeretem. Legközelebb hozzám Francsi, Lott, és ő áll. Persze Danielle-t és Fizz-t is nagyon nagyon bírom, félreértés ne essék. Megint megpróbáltam tárcsázni Soph-ot.

- Sophie vedd fel - kérleltem, amikor kicsengett.

- Bella. Nem mondhatok ennél többet - mondta.

- Jó, ne mondj. Cs annyit árulj el: Meg van-e még az a medál, amit akkor adtam, mikor elköltöztetek.

- Persze, hogy megvan. Mindig nálam van. Miért ? - kérdezte.

- Mert szükségem van rá - feleltem. Igazából nem hiszem, hogy a medál segítene, de valahogy azt éreztem, közelebb lennék a valósághoz.

- Jó, holnap után jöttök haza, majd odaadom - szerintem megvonta a vállát.

- Ííí - húztam el a szám. - Oké.

Nagyon fontos, hogy megnézzem azt a medált. Nem hiszem, hogy segít, de talán a varázsa. Jó, ez hülyén hangzik, de akkor is.

*******
OTTHON, NEW YORKBAN

- Anya, apa - köszöntöttem őket. Mindenki illedelmesen köszönt, majd felvitték a cuccaikat.

- Sophie hol van ? - kérdeztem, de a választ nem vártam meg, mert épp lejött a lépcsőn. A nyakába ugrottam.

- Sophie, kérlek - suttogtam.

- Itt van - húzta elő a medált. Jól megnéztem, hogy nincs-e benne semmi különös. Nem volt. Mégegyszer megforgattam de megint semmi. Talán azt vártam, hogy ugorjon elő belőle egy kazetta, ami levetíti Sophie születését vagy azt a homokozást ? Ááá.

- Estére nálam maradhat ? Ígérem, vigyázok rá - kérleltem.

- Igen. Tudom, hülyén hangzik de van valami hatása - majd befogta a száját. Elszólta magát.

- Hatása ? - húztam fel a szemöldököm.

- Ááá, ne is hallgass rám, hülyeségeket beszélek - csapta meg magát. Bólintottam, pedig tudtam, hogy nem őrült. De milyen hatása ? És hogy tudom kideríteni ?

- Köszönöm, Soph. Az esküvőre hányra menjünk ? - kérdeztem.

- Hát, 11-re jó lesz. Köszi, hogy ott leszel - nézett hálásan.

- Ez a legkevesebb ! - öleltem meg majd a medált szorongatva felmentem a szobába. Már estefele járt az idő, és még ki sem pakoltam ! Benyitottam és Niall egy szál alsógatyában állt ott. Majdnem elolvadtam. Eddig háttal állt, viszont most megfordult. Mosolyogva néztem majd beljebb léptem. Becsuktam az ajtót. A falhoz simultam, miközben Niall a nyakamat csókolgatta. Felkapott és ledöntött az ágyra. Elnevettem magam majd a nyakába kapaszkodva felültem. Kábé két centi lehetett köztünk. A homlokomat az övének támasztottam és lágy csókot váltottunk. :)

Egy idő után felálltam és készültem zuhanyozni. Niall szomorúan nézett.

- Hadd menjek veled - kérlelt. Alig tudtam ellenállni...:$$ Ahw, olvadáás !

- De te már tusoltál - értetlenkedtem.

- Akkor tusolok mégegyszer - bólogatott.

- Holnap, oké ? - néztem rá, majd megcsókoltam.

- Addig még tudok várni - fogta át a derekam. - De nem hiszem, hogy te is.

- Én tudok - mosolyogtam. Pedig alig tudtam. Na, mindegy. - De csak holnapig.
Elnevette magát.

Felvettem a pizsim, majd a medált a kis shortom zsebébe csúsztatva befeküdtem az ír manó mellé. Pimasz mosollyal magához húzott és nem engedett el, amit nem is bántam. Megcsókoltuk egymást, majd lehajtottuk a fejünk és egymás szemébe néztünk. Kábé 2 másodperc múlva kitört belőlem a röhögés. Sosem tudtam jól farkas-szemet nézni. Megerőltette magát és visszatartotta a nevetést, majd testével fölém hajolt. A hajamt kisöpörte az arcomból és szenvedélyesen megcsókolt.

A medáliát szorongatva mélyen álomba szenderültem...

Az álom visszarepített a múltba.

- Bella ! Bella, én úgy szeretlek, mint a nővéremet - mosolygott Soph.

- Barátok is, ikrek is, Barikrek - öleltem magamhoz. - Anya, ugye, hogy olyanok vagyunk, mint az ikrek ?

- Persze kicsim - mondta Anya, miközben egy fényképet rejtett a konyharuha alá.

- Nem lakhatna nálunk ? - néztem kérelően Anyára. - Légysziiii !

- Tudod jól, hogy Sophie-nak a szüleinél a helye. Igaz ? - fordult Soph-hoz. Sophie bólintott majd egyedül hazament, mert pont előttünk laktak.

- Elüldözted Sophie-t ! - ordítottam anyára. Ő csak lehajolt hozzám és könnyezve a szemembe nézett.

- Holnap újra találkoztok - mosolygott, elrejtve a könnyeit. De miért sír anya ?

Az álomkép módosult és a Soph előtt álltam. Búcsúzkodtunk. Miután az autó elhajtott, anya bíztatóan megszólalt.

- A barátok visszatalálnak hozzánk csak nem mindig abban a formában, mint gondolnánk.

A pillanat szertefoszlott. Sophie jött be a szobába elhúzni a függönyöket.

- Ébresztő Bella ! - mosolygott. - Gondolom rájöttél a nyitjára - és elvette a medált. Igen, rájöttem. Csak nem volt bizonítékom a feltételezésemre. De Anya csak megtudja mondani. Niall még aludt, ezért gyorsan lementem a nappaliba, ahol Anya készített reggelit.

- Jóreggelt - adtam egy puszit. Megdobott egy fél literes vízzel, majd azt szorongatva rákérdeztem.

- Anya...én azt hiszem, tudom mi közöm Sophie-hoz - szóltam halkan. Érdeklődve rám nézett, mire folytattam. - Szerintem Soph a...az én... - nem bírtam kmondani. Nem tudtam azt sem, igaz-e.

- Bella. Mondd ki, mit gondolsz - buzdított.

- A húgom - jelentettem ki.

- Ezt meg hogy érted ? - húzta fel a szemöldökét.

- Minden jel arra utal - vontam meg a vállam. De lehet, hogy nincs igazam.

- Sophie ! - kiáltott anya. - Gyere !

És Sophie ott is termett.

- Bella kérdezni akar valamit.

- Mármint...serintem te a húgom vagy. De lehet, hogy hülyeség - legyintettem.

- Bella...sajnálom...

Idézetek képekkel

Sziasztok látogassatok el a facebookos oldalunkra is :) https://www.facebook.com/KalocsaLauraoldala

Oldalak (menü)

Weboldal bejelentése

Ügyfélszolgálat

1D történet 59. rész

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.