* Bella szemszöge: *
Délelőtt sokat nyújtózkodtam. 11-ig ! Úristen. Nem is csodálkoztam, hogy Niall már nincs az ágyban. És nem mellesleg szörnyű álmom volt. Miért kellett ilyen sokáig tartania ?Kábán, még pizsiben botorkáltam le a lépcsőn, a nappaliba.
- Kis álomszuszék - mosolyogtt Niall a reggelije közben. Már vagy 20 perce ehet, mert még mindig éhes.
- Haha - nevettem fel.
- Víí, Bella ! - nézegetett Lott idézeteket facebookon. - Ezt írja: "A legszeb dolgok láthatatlanok. Ezért van csukva a szemünk, ha nevetünk, csókolózunk vagy álmodunk." Na tetsziik ? - fordult felém nagyokat pislogva.
- Az álommal nem értek egyet. De igen, amúgy tetszik - öleltem meg.
- Az álommal miért nem ? - eszmélt fel a manóm.
- Mertt... - kerestem a szavakat. - Ööö...mert az én álmaim nem szépek.
- Nial keserűen bólintott majd felszaladtam felöltözni.
* Így festettem: *
Mire felöltöztem dél volt ! omg ! Ebédidőő ! Hát jó, együnk. Rendeltem a Subway-ből tonhalas szendvicset magamnak és a többieknek is. ( Nem mindenkinek tonhalasat...xdd )
Kipakoltam az asztalra a 'rakományt'. Majd hagytam egy levelet, hogy mentem táncra, mert ma kicsit előbb kezdődött, nem értem miért.
Kicsit tartottam Joe-tól de azért elindultam, hátha nem támad le és vérfagyasztó pillanatok közepette kiszedi a beleimet és megeszi...Brr ! Haha. Chh, nem lett igazam.
- Héhéhé - ragadta meg a karomat.
Gondoltam a hirtelen mozdulat megint segíteni fog de most nem...
- Hagyj már békén, idegesíts mást - mondtam még egy picit nyugodtan. De egy perc és robbanok !
- Jójó, beszéljük meg - vigyorgott gúnyosan.
- Beszéld meg mással, nekem dolgom van - hárítottam ahogy csak lehetett.
- Jó - engedett el. De tudd, minden mozdulatodról tudok. Bárhol ott vagyok...Bárhol.
- Akkor legyél ott 'bárhol', én leszarom, te barom - intettem flegmán.
- Mit mondtál ? - jött közelebb hozzám idegesen.
- Hallottad - mosolyogtam. Kicsit idegesítő lehetettem de hát ez van.
- Ahha - mondta ki indulatosan majd egyszerűen pofánvágott. Amúgy fájt meg minden de nem most fogok kifakadni, hogy 'aúúú' meg 'defáááj'.
Próbáltam nem reagálni rá (elég nehéz volt) de gyorsan sarkon fordultam és egyenest a stúdióhoz mentem. Ott aztán magyarázkodhattam a lila pofámról...