Reggel telefoncsörgésre ébredtem. Álmosan felvettem.
- Igen ? - kérdeztem kómásan. Még azt sem tudtam megnézni, ki hív.
- Szia. Felébresztettelek ? Mike vagyok - szólt bele. Ááá, szóval a kávézásról akar beszélni. Gondolom.
- Igen de nembaj. Ma neked jó ? Mondjuk 11kor a Starbucks-ban ? - keltem ki az ágyból.
- Nekem jó. Akkor ott találkozunk - és letette.
Sietnem kellett, mert már fél tíz volt. Nem sokkal később Niall is felkelt. Épp a pólómat vettem fel, mire megszólalt.
- Hova mész ? - csodálkozott.
- Nem most, majd 11-re a Starbucks-ba. Mike-kal találkozom.
- Oké - mondta tök lazán. - Elkísérlek.
- Jó - hajoltam hozzá, majd megpusziltam. - Akkor siess.
Kipattant az ágyból, felvett egy fehér V-nyakú pólót, farmert és egy DC cipőt. Fél tizenegykor indultunk el.
Kellemes sétával közelítettük meg a helyszínt, kábé fél óra alatt. A Starbucks elé érve már láttam Mike-t.
- Csak okosan - nézett a szemembe Niall.
- Oké. Ne gondolj rosszra, hisz tudod, hogy szeretlek - hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt, majd elengedtük egymást és mosolyogva bementem. Niall nagyon védelmező és féltékeny típus. Ezt szeretem benne. A kávézó üvegén keresztül még egymásra mosolyogtunk, majd köszöntöttem Mike-t.
- Szia - öleltem meg majd leültem.
- Örülök, hogy látlak - erre kicsit elpirultam, majd mosolyogva, néztem az étlapot. Én csak egy kavét kértem, és ő is.
- Szóval George nekünk szánt még egy koreográfiát. Azt mondta az órákon kívül is kéne próbálnunk, mert nemsokára fellépés - kezdtem. - Arra gondoltam, hogy a stúdióban helyrerázhatnánk a hetes, vagyis nem használatban lévő termet. Jó móka lenne kitakarítani. És az lenne a "mi" termünk.
- Ez az első, hogy kettőnkre azt mondod, "mi". Eddig csak "Te" vagy "Én" volt. Amúgy jó ötlet. Én holnap megyek haza, jöhetnél velem - mosolygott, de nem gúnyosan. Inkább kedvesen de csalódottan.
- Én holnap után uatzom csak haza. És a többiekkel megyek - szóltam halkan. - De azért köszi.
- Nincsmit. De abba a terembe kit engedünk be ? - húzta fel a szemöldökét.
- Hát, szerintem rajtunk kívül George-t, hogy megnézze, hogy haladunk - vontam meg a vállam.
- Oké. Amúgy mi szél hozott Orlando-ba ?
- Ezt én is kérdezhetném tőled - nevettem fel. - Hát ez olyan pihenés féle. Meg a srácoknak volt itt egy koncertjük, meg ma este is lesz. És mivel mi még nem voltunk itt, eljöttünk - meséltem vidáman. - És te ?
- Én ? Én csak kikapcsolódni és felejteni jöttem - éreztem, hogy a "felejteni" szót rám érti. Merthogy régebben volt közöttünk valami, de nem nevezném "kapcsolat"-nak. És szégyellem magam, hogy kihasználtam, hogy Mike szeret. Bár akkor nem mondta, hogy komolyabbra gondol, szerintem szerette volna.
- Értem. Nekem lassan mennem kell - néztem az órámra. - Nagyon örültem, Mike - öleltem meg búcsúzásképp majd ránéztem.
- Szia, Bella - indult a másik irányba, míg én mosolyogva a jelzőlámpát támasztó Niall irányába fordultam.
- Hogy ment ? - köszöntött csókkal.
- Minden oké volt - mosolygtam a vállába.
- Akkor jó - kulcsolta á az ujjait az enyémekre.
Tudtam, hogy el kell mondanom neki, hogy régebben, még sokkal Niall előtt volt köztünk valami. Így nem volt tiszta a lelkiismeretem. De nem akartam ezzel kínozni. Mégis úgy éreztem, muszáj.
- Figyi - fordultam felé. - Régebben Mike-al volt köztünk valami. De még Josh előtt. De semmi több, tényleg - magyaráztam. Mosolyogva felém fordult.
- Most fel kéne háborodnom ? - nevetett fel. - Nekem a jelen a fontos. Igaz, múlt nélkül nem lenne jelen. De az a lényeg, hogy most mellettem vagy.
Hálásan felé pillantottam, majd rájöttem, Niall a legjobb dolog, ami történt velem.