* Bella szemszöge: *
Ott aztán magyarázkodhattam a lila pofámról...
- Úristen Bella, veled meg mi történt ? - kapta oda a fejét Megan az érkezésemre.
- Mire célzol ? - tettetem, hogy azt sem tudom, miről beszél.
- Az...arcod - nyögte ki aggódva.
- Ja az ? Neki mentem egy oszlopnak - magyaráztam határozottan.
- És nem fáj ? - kérdezte Jess.
- Nem. Nyugiii. Na menjünk táncolni - mondtam, met a tanár pont belépett.
- Bella, jól vagy ? - arrr, hányan kérdezik még meg ? Igen, jól vagyok. Nem, nem fáj. De azért persze jól is esett, hogy aggódnak miattam.
- Persze. Csak nem figyeltem és véletlenül nekimentem egy oszlopnak - daráltam le a sablonszöveget. Eléggé szánalmas vagyok, hogy összeissza hazudozom és nem mondom meg az igazat. De az a helyzet, hogyha mindent egosztanék akkor még nagyobb szarban lennék....pedig nekem ez is bőven elég ! Hm. Ez rímelt. Na mindegy.
- Ma új koreográfiába ezdünk bele. Először lassan csinálom és próbáljatok utánozni, rendben? - majd bekapcsolta Adele - Rolling In The Deep - jét. Mit ne mondjak, gyors egy szám, a koreográfia nehéz, tehát sokat kell gyakorolnom. Ezután az izzasztó óra után gyors léptekkel, NEM kerülőúton hazasiettem. Aztán belestem az ablakon, remélve, hogy senki nincs a nappaliban. Mert semmi szükség nem volt rá, hogy ők is kérdezgessenek és meg hazudozzak. Mert nekik nem szeretek hamisat mondani...
Szerencsére mindenki az emeleten tartózkodott. Amint beléptem, mentem a mélyhűtőhöz, hogy jegelhessem picit az arcom. Nem akartam, hogy szemet szúrjak, tehát bementem a...a...raktárba. Mindegy. legalább nem vesznek észre, de én hallom őket. Lépteket hallottam. Niall lépteit. Ezt már felismerem.
- Ti fiúk ! Nem láttátok Bellst ? - kiáltott fel az emeletre aggódó hangon.
- Szerintem még nem jött meg - hangzott a válasz Zayn szájából.
- De itt a táskája, meg a táncucca is - magyarázta.
Erre mindenki de mindenki lejött. Francsi, Lott, Fizz, Dany és a srácok. Mindenki engem keresett de hiába. Raktárról ők nem is tudtak, tehát feltételezem, nem találták volna meg elsőre.
Már legalább húsz perce hallottam a keresgélők aggodó hangját, mire letettem a jeget (nehogy gyanút fogjanak) és elhatároztam, hogy nem szívatom tovább őket és kimegyek. De az arcom... Nem, Bella, most nem ez a legfontosabb, hanem a barátaid ! - mondta a lelkiismeretem. Jéé, őrült vagyok, hogy önmagammal beszélek. Dejóó.
Kiléptem.
- Itt vagyok - mondtam.
Mindenki odakapta a fejét és meglepődött arcot vágott. Niall odarohant hozzám és szorosan átölelt. Még nem vette észre a szép, lila színben pompázó bal arcomat.
Odafordultam. Kicsit eltátotta a száját. De nem csak Ő.
- Bells, nem akarsz elmondani valamit ? - kezdett sejteni valamit.
- Öö...jaigen. Mentem az utcán és véletlenül, izéé. Egy lámpaoszlopnak ütköztem, mert elbambultam - próbáltam menteni a menthetőt.
* Itt a "tettes", merthogy Joe a tettes de mindegy...*
- És egy oszlop ilyen színnel ajándékoz meg ? - vonta fel a szemödökét.
- Hát...látod - kerültem a tekintetét, egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni.
- Nem nézel rám. Nem mondassz igazat. Ismerlek - mosolyodott el kedvesen. De az idegesség és az aggodalom végig ott volt az arcán.
- De komolyan - győzködtem, bár láttam, már tudja, hogy kicsit lódítottam.