Idézetek képekkel

Sziasztok látogassatok el a facebookos oldalunkra is :) https://www.facebook.com/KalocsaLauraoldala

1D történet 63. rész

 
* Bella szemszöge: *

Ez az eslő nap, amikor hugi és Tom házasok ! Váááá ! Mindenki vett nekik házassági ajándékot, amit még tegnap, az esküvő után átadott. Ma Sophie és Tom pakoltak holnapra, a nászútjukra. Segítettem a húgomnak (még mindig eszméletlen! a húgom, wow) a ruhákat kiválasztani, majd begyömöszölni a bőröndbe. Sophie, csak úgy mint minden lány, rengeteg cuccot pakolt be, alig tudta rázárni a kis laktot. Ellentétben Tommal, akinek szinte üres volt a bőröndje, mint minden fiúnak. Így történt, hogy Tom átpakolt a kis bőröndbe, Sophie a nagyba. És még így is Tom tette el a sampont stb-t....:D xdd.

- Kicsim, elég lesz - szólt rá Tom és már a fejét fogta. - Csak holnap utazunk.

- Tudom - mosolygott hátra. - De izgulooook !

- Énis - simította meg a haját Tom. Na, itt én kimentem, mert ehhez aztán tényleg semmi közöm sincs. Ekkor hallottam, hogy valaki jön le  lépcsőn. Sophie volt.

- Hát te hova készülsz ? - kérdeztem.

- Vásárolni. De - emelte fel az ujját. - nem ruhát ! Az van sok és Tom besokkalna tőle - mosolygott. - Jössz velem ?

- Persze - bólintottam.

A közeli plázába mentünk, úgy terveztük, hogy veszünk valamit a Subway-ben, aztán beszélgetünk, ilyesmi. Én tonalasat kértem, ő bacon-öset. Aztán csak úgy sétálgattunk, ire egy nagy tömeget láttunk.

- Hát ez meg mi ? - kiabáltam, mert a nagy tömeg miatt nem lehetett hallani semmit. De akkor vettem észre, hogy Sophie nincs mellettem. Ekkor bepánikoltam és ordítani kezdtem.

- Sophie ! Hol vagy ?! 

De nem jött válasz. Kiverekedtem magam a tömegből, majd körülnéztem, de Soph sehol ! Istenem ! A házassága első napján eltűnt ! Miért nem vigyáztam rá ? Neee :(

Ekkor a pláza bejárata elé mentem, hátha átlátom az üvegen keresztül. Ekkor feleszméltem egy nagy tömegre, aki körbeállt valakit vagy valamit. Félve odasétáltam, és Sophie feküdt ott.

- Sophhie ! Húgi, ébredj ! - zokogtam fel. - Sophie ! Kérlek !

Még le sem esett a dolog teljesen...:(

Sírva és zokogva dőltem rá a húgomra és csak bőgtem és bőgtem.

- Hívjanak orvost ! Orvost ! - ordítottam. - Sophie nem mehetsz el ! Négyévesen megígérted, hogy együtt fogunk meghalni ! Megígérted ! - szipogtam majd újra kitört belőlem a sírás. Nem ! Nem veszíthetem el őt ! Csak most jött vissza ! Nem, nem halhat meg ! :/

- Hugi, ébredj ! - rángattam meg a vállát. - Sophie - de a végét alig lehetett hallani, mert megint felzokogtam. Az orvos sehol !

Ekkor hívtam a mentőket, bár lehet, hogy elkéstem. És egyáltalán mi történt ? :'(
A mentők nemsokára odaértek. Feszülten vátam, hogy mi is lesz.
De nem ! Sophie nem mehet el tőlem ! Soha ! :(

Az orvos ellenőrizte, hogy él-e. Istenem, kérlek ! A fejét csóválva felállt és dühösen nézett rám.

- Minek hívta a mentőket ha ez a lány meghalt ? - hordott le. Nem, nem és nem ! Soph nem halt meg ! Ő él !

- Hogy mondhat ilyet ? - szipogtam. De miért ? Miért Sophie ?

Azt sem tudtam, hol vagyok. Forgott körülöttem a világ. Elvesztettem a húgomat ! Nehem ! Telefonálni is alig volt erőm. Csak ledőltem Sophie kihűlt, egyre hidegebb testére. Olyan gyönyörű volt ! Miért ?! És ott sírtam rajta.

- Sophie. Szeretlek, hugi. Mindig büszke voltam rád és most is az vagyok ! De miért hagytál itt minket ? Mindennél jobban fáj - sírtam el. Nem válaszolt. Csak közömbös tekintettel nézett rám. De várjunk csak ? Mi történt ? Ki tett ilyet az én hugommal ? Oh, miért ? - Te vagy a világ legeslegjobb hugija.

Megint rádőltem, hogy felmelegítsem a testemmel. Abszurd de azt hittem, felébred az álmából. Hog egyszer csak mosolyogva felül és átölel. De nem. Ott feküdtem rajta, semmihez nem volt erőm. 
Nem érzékeltem de órák teltek el így, feküdve. Egyszercsak kiabálásra emeltem fel a fejem.

- Bella ! Sophie ! - Tom volt az, oldalán Niall. Zokogva visszahajtottam a fejem Sophie-ra. Mintha ezt mondta volna:

- Ott élek, bennt a szívedben. Nővérkém !

A két fiú odajött hozzánk.

- Sophie ! Drágám ! - hajolt le azonnal és láttam, könnyek gyűlnek a szemében.

- Bells ! - Niall hozzért a karomhoz. Nem reagáltam, még mindig a hugomat élesztgettem.

- Bella, mi történt ? - emelte fel a fejét Tom. A szemeit is kisírta az én Sophie-mért. Egy hang sem jött ki a torkomon. Csak bámultam magam elé. Tudtam, hogy én vagyok a hibás ! Csak is én ! Nem láttam, nem hallottam. Még mindig fel sem fogtam, azt ami történt. Legszívesebben én is elmentem volna ebből a szörnyű világból ! De abban biztos vagyok, hogy Sophie egy gyönyörűszép angyal, aki őrzi majd a világot és óvja minden rossztól. Szeretlek, Sophie ! <33

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 71
Heti: 152
Havi: 915
Össz.: 212 550

Látogatottság növelés
Oldal: 1D történet 63. rész
Idézetek képekkel - © 2008 - 2024 - szerelmes-lany-tortenete.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »