* Bella szemszöge: *
******
AZ ESKŰVŐ ELŐTTI NAP
Ma óriási sürgés-forgás volt a házban. Én már egyszer megtapasztaltam ezt, nem is olyan régen (hát igen, tudjátok Ali, aki amúgy egész jófej). Tom legénybúcsúja tegnap este volt, nem itt, hiszen az kicsit mégjobban felbolygatta volna az itteni életet. Ezért egy közeli szállodában vettek ki egy lakosztályt egy éjszakára. Szerinte meg kell adni a módját ! Hát, jó. :D
Sophie mennyasszonyi ruhája káprázatos !
*Így néz ki:*
Nagy, esküvői tortájuk is volt, szintén gyönyörű, emeletes, tetején a mennyasszony és a vőlegény (nemsokára férj és feleség). :) Nagyon örülök, hogy már készen áll a feleség-szerepre. Mert én még tuti nem vállalnám be ! Mármint csak 18 éves vagyok ! Igaz, ő 17, de ő készen áll már, ez látszik rajta :)
Este mindenki ngyon-nagyon fáradtan ment el aludni. Én még gyorsan bementem Sophie és Tom szobájába.
- Nem zavarok ? - kérdeztem.
- Nem, dehogy - mosolyogtak.
- Csak annyi, hogy mégegyszer gratulálok ! Legyetek nagyon-nagyon boldogok ! - öleltem át őket.
- Köszönjük - pirult el Soph. Mosolyogva bólintottam, jó éjszakát kívántam, majd mentem én is aludni...
Egy sötét helyen jártam. Az eső esett, a fák susogtak. Szinte semmit nem láttam az arcomba ömlő csapadék miatt. Széles és magas fenyők voltak körülöttem. Leültem az egyik tövébe, amíg eláll az eső. Köd volt de alakokat láttam, amint körbeállnak valamit. Fejük felett fekete esernyő. Az eső kopogását hallottam mindenhol. Hol vagyok ? Hogy kerültem ide ? Az ég már dörgött, villámlott is, és az eső jégesőbe ment át. Nagyon féltem.
- Segítség ! - kiáltottam. Az alakok felém fordultak, és az egyik én voltam. Én magam. De az lehetetlen.
- Cstt ! - fordult felém Bella, azaz én, csak nem én, hanem az aki ott állt, kicsit távol tőlem.
Fogalmam sem volt, hol lehetek...
Idegesen ültem fel az ágyamra és a hajamba túrtam. Mi volt ez az álom ? És hol voltam egyáltalán ? Valami szertartás volt ? Annyi kérdés kavargott bennem, hogy azt sem tudtam, melyikre válaszoljak először. Talán arra kéne elsősorban rájönnöm, hogy miért voltam ott kétszer ? Megláttam a jövőbeli énemet ? Na, jó. Szerintem őrült vagyok. De ahogy ránéztem a mellettem fekvő Niallre, menyugodtam. Ő mindig is hitt bennem. Ő sosem tartott őrültnek, csupán olyannak, akit a földön kell tartani, különben elkószál. :D Ezzel arra is célozhatott, amikor Josh-al elmentem egy "kellemes" pizzázásra...:/ Bah, még visszagonodlni is szörnyű !
Visszadőltem, majd a plafont nézve gondolkodtam. És akkor összeszedtem gondolataimat. Meg kellett győződnöm arról, hogy mindenre emlékszek-e, mert ha nem, akkor nagy baj van. Tehát: New York kertvárosában élek. A One Direction velem lakik egy házban, és nem mellesleg Niall Horannal járok. Ismerem Lou testvéreit, csak Daisy-t és Phoee-t nem. Tegnap kiderült, hogy Sophie a testvérem. Pamacs a kutyusom, aki az ágyam melletti sarokban alszik egy lapos kosrában, párnával bélelve. Anyukám Stella Parker, apukám Bernard Jackson. Oké, kábé ennyi. Nem vagyok őrült, de jóó. Még. :)