*Niall szemszöge: *
Mígvégül betoppantunk egy szobába ! Bells ott volt ! Azonnal megindundultam felé, de Joe egy kést tartott a nyakához. Hihetetlenül féltettem Bellst ! Belegondoltam, hogy akár 1 másodperc múlva elveszíthetem...
Arca meggyötört volt és alig-alig tekintgetett felénk. Lehet, hogy nem emlékszik ránk ? Miket beszélek ? Miért ne emlékezne. Felemelte a tekintetét és az arca kicsit felderült.
- Ne merjetek közelebb jönni ! - ordította Joe.
- Engedd el ! - kiabáltam. - Mit akarsz tőle ?
- Elvetted tőlem amit a legjobban szerettem. Most én is elvehetem.
*Bella szemszöge:*
- Elvetted tőlem amit a legjobban szerettem. Most én is elvehetem - majd a kést hozzáérintette a bőrömhöz. Éreztem a hideg, fém eszmei erejét. Azt jelenti, hogy meghalhatok. De úgy akarok elmenni ebből a világból, hogy Niall a karjaiban tart. Nem így. Nem most.
- De te visszakaptad. Hadd kapjam vissza én is - szólalt meg ideges hangon a manóm. Bár újra hazamehetnék és vele nevethetnék. Érezném a közelségét. De lehet, hogy többé ezeket a dolgokat - amik boldoggá tesznek - nem tehetem már meg. Talán soha. Lehet, hogy ma utoljára. Ha Joe megengedi.
- Nem ! Ez itt a bosszú - élezte ki a hangját Joe gúnyosan.
- Hadd öleljem át ! Joe ! Szeretem ! - mondta ki Niall. Bár már sokszor mondta nekem ezt, ez most mindennél jobban esett. Joe kicsit engedett a szorításból. Lehet, hogy ez hatott ? Joe leengedte a kést, mire mindenki nagggyon meglepődött.
- Jólvan - lökött oda Joe Niallhez. Szorosan a vállába fúrtam az arcom és zokogtam (??) a boldogágtól.
Nem tudom miért - valami csoda folytán - Joe valahogy megenyhült. Kérdőn néztem rá.
- Oké. A szerelem szép dolog - mosolyogott egy fokkal kedvesebben, mint eddig. - De most menjetek. Ha Demi rájön...
- De miért ? - kérdeztem. Mert még mindig meg voltam lepve.
- Demi első kátásra egy hülye liba - milyen igaz. ,- DE! A felszín alatt egy csodás lány - itt kicsit elfintorodtam. Demi egy csodás lány ? Na, persze. Najó, engem ezzel kapcsolatban nem lehet már meggyőzni hisz ez az egész...
- Nekünk ezt ne magyarázd - karolt át Niall.
- Komolyan. Csak akkor kicsit dilis ha begurul. És rád, Bella, begurult. Nagyon. És ezúton bocsánatot kérek. Ettől függetlenl nem bírlak. Se téged - mutatott Niallre. Erre ösztönösen összehúztam a szemem. Hisz hogy mondhat ilyet ? - Tulajdonképpen egyikőtöket sem bírom. Úgyhogy húzás és a rendőrségek kuss ! - intett majd kitessékelt a szobából. Haragudtam rá. Eléggé nagyon.
- Bells ! Azt hittem, elveszítelek - nézett mélyen a szemembe az én ír manóm.
- De mégsem - erőltettem mosolyt az arcomra. - Menjünk haza, kérlek.
- Persze, persze, megyünk, kicsim - karolt át majd magához fordított. Éreztem, hogy meg fog csókolni. De olyan koszos voltam ! Így akar megcsókolni ? Ááá, de ciki ! :S
- Mennyire hiányzott már - jegyezte meg fülig érő szájjal.
Megint úgy éreztem, hogy biztonságos helyen vagyok. A többiekkel, akiket szorosan megöleltem.
- Hazza ! - borultam Harry karjaiba. Vele mindig is szoros volt a kötelék, persze csak baráti szinten.
- Hm - hördült fel Niall a szenvedélyes ölelés láttán. Ezzel arra gondolt, hogy akkor most ő jön. Odamentem hozzá és boldogan nyomtam egy puszit az arcára, amit ügyesen csókká fordított. A többiek tapsoltak. Alig vártam, hogy otthon jó meleg vízzel lefürödhessek majd bebújjak a meleg ágyikómba (xdd). Igaz, egyetlen éjszakát sem kellett eltöltenem azon a koszos helyen, mégis le akartam mosni a mai nap mocskait. És a többieknek nem győzöm köszöngetni, hogy megmentettek. Ők a családom.