* Bella szemszöge: *
Ma van a NAGY nap ! Mármint Sophie és Tom számára ! Nagy volt a sürgés-forgás a házban, mindenki intézkedett. Örülök, hogy az én húgom (húgom,woooow), Sophie Jackson ma, ezen a napon feleség lesz. És tudom, hogy nagyon boldogok lesznek. Tom és Soph kapcsolata csendes és kifinomult. De Tom mindig odafigyel Sophie-ra ami olykor kemény meló, de megéri. Sophie néha túlpörög, olyankor Tom is érdklődve nézi, mit is fog tenni most, de ettől függetlenül tudom, hogy őket egymásnak teremtették. Sophie megtalálta azt az 1 embert a 4 milliárdból (mert ugye 6/7 milliárdan élünk e földön és a lányok ugye egyből kizárva...), akit neki teremtettek. Ők egymás nélül nem létezhetnek. Ezeken gondolkodtam, amikor arra eszméltem, hogy Anya hív.
Gyorsan lerohantam, megfogtam Niall kezét, majd indulhattunk is. Sophie gyönyörűen lépkedett a kis úton, ami a templom felé vezetett. Furcsa nekem, de hamarosan Sophie is felnő. A húgom. Oké, ez még furcsa nekem, hogy van egy húgom. De hirtelen megindult bennem egy féltés. Mert valamennyire már tudom, milyen is a világ. Persze nem attól féltettem, hogy elesik vagy ilyesmi. Hanem egészen mástól...
Elől Apa, és Sophie ment, hisz Tom és a családja már ott voltak a kicsi de barátságos templomban. Aztán két koszorúslány, akik már az úton szórták a virágokat. Mosolyogva néztem rájuk, hiszen kábé én is ilyen voltam, amikor először koszorúslánykodtam.
Aztán eszembe jutott valami. Az, hogy nemrég ezen az úton mentem, szomorúan és összetörten, hiszen Niall és Ali összeházasodni készültek. Apró könnyek szöktek a szemembe, hogy milyen is volt akkor. Niall észrevette, majd megszorította kezem. Felé fordultam, majd elvesztem a gyönyörű és igéző szemeiben.
- Tudom, hogy mire gondolsz - mondta komoran. Majd gyengéen letörölte a könnyeimet.
- Na mire ? - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Nemrég itt sétáltál, amikor CSAK barátok voltunk - húzott magához. Közelről érezhettem bódító illatát. Kicsit lemaradtunk a többiektől és kettesben lehettünk még ha csak pár percig is. Egyre közelebb hajolt hozzám, engem pedig elöntött a melegség. Hogy lehet ennyire szeretni valakit ? Hirtelen úgy éreztem, hogy sokkal közelebb szeretném magamhoz tudni pedig ennél már nem volt közelebb. Megpuszilta a homlokom, majd a fejét a halántékomnak támasztotta.
Elértünk a kapuhoz is. Megint és újra előtörtek belőlem a múltbéli történések. De gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert a húgom esküvője volt ! Leültünk az első sorba. Sophie apába karolva lépett fel az emelvényre. Kerestem a húgim tekintetét, majd mikor megtaláltam, valami ilyesmit üzentem: "Szeretlek, és nagyon de nagyon büszke vagyok rád." Egy mosollyal válaszolt, majd a leendő férje felé fordult. Feltették a nagy kérdést. Először Tom mondta ki magabiztosan, majd Sophie mosolyogva a boldogító igent ! Utána megcsókolták egymást.
- Mostantól férj és feleség vagytok - csukta össze a könyvét a pap.
Mindenki tapsolt, majd Sophie eldobta a csokrot. Felém repült, majd mosolyogva elkaptam.
- Legközelebb te mész férjhez, ez azt jelenti - ölelt át apa, majd Niallel összenéztünk. :)
A házaspár egy lovaskocsival ment haza, mi pedig mögöttük.
- Micsoda véletlen - ragadta meg a derekam Niall hátulról.
- Bárki elkaphatta volna - vontam meg a vállam. Közben persze mosolyogtam.
*****
Sophie és Tom a nászútukra készültek, Barcelona-ba. Holnap után indulnak, addig picit pihengetnek és házakat nézegetnek, ahova majd beköltöznek. Elvégre ők férj és feleség. Wow !