* Bella szemszöge: *
- Megyünk haza ? - kérdeztem.
- Persze, kincsem - fogta meg a kezem majd elindultunk. A történtek ellenére vigyor ült az arcomon. Lemoshatatlan. Oké, kicsit hülyén nézhettem ki ahogy az utcán megyek és csak úgy vigyorgok mint a vadalma de hát ez van.
- Mi az ? - nézett rám kedvesen Niall, mikor meglátta a vigyori arcomat. Éppen egy park bejáratánál voltunk.
Válaszként egy puszit nyomtam az arcára. Erre ő odafordított magához. Mélyen a szemembe nézett. A derekamat közelebb húzta magához. Majd szenvedélyesen megcsókolt. Eleredt az eső. Majd boldogan maga után húzott, egyenest a parkba. Majd esőtáncot jártunk.
Olyan keringőféle volt. Próbáltam mutatni neki pár lépést. Majd ráérzett és ő irányított. Az egész parkot körbetáncoltuk, az emberek csak mosolyogtak rajtunk. Majd a többi szerelmes is felállt és a példánkra ők is tácolni kezdtek. Hihetetlenül jó volt. Úgy éreztem, abban a pillanatban nagyon boldog vagyok. A manóm megpörgetett a levegőben majd a lábamat a csípőjéhez tette és hosszasan megcsókolt.
Nyálasan hangzik meg minden de tök romantikus volt. Együtt az esőben. Az eső elállt picit majd úgy döntöttünk, ideje hazaindulni.
- Honnan tudsz ilyen jól táncolni ? - kérdeztem mosolyogva.
- Te megtáncoltatsz - ölelte át a vállam oldalról. Így sétáltunk hát haza. Így, boldogan és nevetősen. Mert, igen. Rengeteget viccelődtünk.
- Szerinted nem néztünk ki nevetségesen ? - nevettem el magam újra.
- Ááá, dehoogy - mondta cinikusan. - Egyébként szerintem nem - nézett le rám.
Mikor hazaértünk a többiek megkérdezték, mitől vagyunk ilyen vizesek. Nem válaszoltam csak mosolyogva összenéztem Niallel. Ezt rögtön megértették.
Vacsora után bementem a szobámba (mostantól Niallel együtt alszunk, Francsi pedig Lou-val), Niallon épp csak egy boxer volt, mikor benyitottam.
- Ijj, bocsi, nem akartam - magyarázkodtam.
- Nem, nem semmi, gyere csak - hívogatott. Bementem és leültem az ágyra. Hozzásimultam az izmos felsőtestéhez. Kb. 3 centiméter volt közöttünk és ez az ír manó erősen dolgozott azon, hogy ez a kevés távolság is megszűnjön köztünk...:D *-* :*
- Apa most üzent, hogy visszajöttek. Holnap bemutatlak a szüleimnek - jelentette ki.
- És mi van..ha...nem kedvelnek ? - ijedtem meg.
- Olyan nincs - felelte egyszerűen majd megpuszilta az orromat. Ezen elmosolyodtam.
- Szeretem a mosolyod - nézte az arcom. Kicsit elpirultam, majd felnevettem.
- A nevetésedet nem különben - mosolyogott. Még jobban elpirultam. A rózsaszín egyik erősebb árnyalatában pompáztam majd erre a kijelentésre egyenesen vörös lettem.
- Te vagy a világon a legértékesebb nő.
Igen, enyhén szólva elpirultam. Nekem ne mondjon ilyet, mert 1 - nem bírom abbahagyni a mosolygást, 2 - kicsit nagyon elpirulok. Hjajj. :$$
- Na gyere, Te - állt fel majd a kezeivel felhúzott az ágyról.
- Hova ? - lepődtem meg.
- Csak gyere - ragadta meg a karom majd kézen fogva kimentünk a kertbe. Egy kis "terülj-terülj asztalkám" fogadott. Piknik a kistó mellett. Egy nagy pléd, rajta mindenféle ennivaló és egy kis DVD-lejátszó. Meg egy kis szőlő, áfonya. Körülöttünk 4 hatalmas gyertyaoszlop ( lehet, hogy nem létezik de mostmár igen xdd ).
- Hű - ámultam el majd megcsókoltam a manómat. - Ezt mikor sikerült...megcsinálni ?
- Az az én titkom. Tetszik ? - nézett rám.
- Tetszik ? Csodálatos, köszönöm - ugrottam a nyakába boldogan. Szorosan átöleltem.
Letelepedtünk majd Niall elindította a filmet. Címe: a felhők fölött 3 méterrel. Itt egy kép a filmből:
Így nézett ki maga a piknik :
Életem legjobb estéje volt. Niall. Piknik. Filmezés. Kistó mellettünk. Gyertyafények. Kell ennél több ? Nem, szerintem sem. Nekem elég Niall is. :D