* Niall szemszöge: *
Bellsnek van egy barátja, Mike. Együtt táncolnak. És az a srác elhívta kávézni, hogy megbeszéljék a táncot. Ez nem is zavar. Mert ha barátok, akkor barátok, nekem mindegy. Csak mikor utoljára ment el egy fiúval pizzázni, annak nem lett jó vége. De ha Bells jó barátnak tartja, és bízik benne, akkor nem aggódom. Annyira. Hiszen nekem természetes, hogy Bells velem van, de valami vagy valaki elveheti tőlem. És akkor már nem mondhatom el neki, mennyire szeretem.
Épp egy plázában vásárolgattunk, mikor gyűltek a fotósok. A karommal védtem a Kincsemet, de amikor ezt meghallottam nagyon dühös lettem.
- Héj, szépség, gyere egy körre - nézett Bellsre hívogatóan egy fiú. Részeg. Alig bírtam ki, hogy ne verjem be a pofáját.
- Hagyd - fordult felém Bells. - Nem ér annyit - majd mosolyogva odahajolt és lágyan megcsókolt.
Átfogtam a derekát, és nem engedtem el. Erre hangosan felnevetett és próbálta szabadulni.
- Naa - igyekezett kibújni a karom alól.
- Csak akkor, ha mindig velem maradsz - néztem a szemébe.
- Mindig és örökké.
Szorosan átöleltem majd kézenfogva mentünk tovább.
* Mi: *
Egy állatkereskedés előtt álltunk, és Lottie ragaszkodott ahhoz, hogy bemenjünk.
- De van ott mindenféle cuki-muki állat - visított.
* Bella szemszöge: *
- De van ott mindenféle cuki-muki állat - visította és könyörgően a göndörkére nézett.
- Én emegyek vele, ha akartok, jöjjetek ti is - intett majd elnyelte őket a bolt. Én is utánuk mentem, mert nagyon szeretem az állatokat. Bár a kutyusom, már 2 éve meghalt, még mindig igényt tartok egy kis kutyusra. Körülnéztem, láttam halakat, hörcsögöt, tengerimalacot, ilyesmit. Odasétáltam a kutyákhoz. És megláttam, egy alig 2 hónapos körüli, pici ktyust. A fejét ide-oda billegette én pedig nagy mosollyal kivettem a ketrecből. Az ölembe vettem, és tudtam, hogy ő kell nekem. Első látásra tudtam, hogy vele mindent megbeszélhetek majd. De...a többik jó ötletnek tartanák ?
- Hát szijja - simogattam meg. - Pamacs lesz neved.
Össze-vissza dédelgettem, és már elképzeltem, milyen jó lenne, ha hazavihetném.
- Harry, hívd be Niallt - kiabáltam.
- Oké. Niall ! Gyere, Bella hív ! - ordította. Ezt könnyne elintézte.
- Na mit találtál ? - hallotam a hangot a hátam mögül. Megfordultam és Niall rögtön elmosolyodott és ő is megsimogatta Pamacsot.
- Vegyük meeeeg - kérleltem. - Olyan aranyos !
* Pamacs: *
- Szerintem is nagyon cuki, és meg is vehetjük. De hogy visszük haza ? - hirtelen olyan hálás voltam neki. Bár igaz. A hazavitel nehéz lenne. Gondolkodtam picit, majd boldogan megszólaltam.
- Holnap anyuék jönnek Orlando-ba, utána pedig mennek haza. Ők elvihetnék.
Tisztára felderültem. Víííí, egy kutyuuuus !
- Hát jó. Mi legyen a neve ? - kérdezte, miközben fél karral átölelt.
- Én már eldöntöttem. Pamacs a neve. És nem változtatok - mosolyogtam, Pamacsot megpuszilva.
- Oké, az aranyos. Látom nagyon szereted.
- Téged azért jobban - hajoltam hozzá.
Odamentünk a pulthoz, és mondtuk, hogy azt a kis Beaglet szeretnénk.
- Szülinapja van ? - kérdezte az eladó Nialltól.
- Nem. Rögtön beleszeretett és én sem vagyok ellene - vette elő a pénztárcát. A kutyus 100 dollárba kerül, de mihelyt felébrdek a örömsokkból (kutyit kapok!) visszafizetem.
Vettünk hozzá mindenféle kelléket (nyakörv, etetőtálka, itatótálka, játékok, hordozódoboz) majd eszembe jutott, hogy Anya nem biztos, hogy örülni fog egy kutyusnak. Ezért elhatároztam, hogy ha hazaérek, felhívom.
Eközben Hazza kiráncigálta Lott-ot az üzletből. Mikor kiértünk kutyástól, mindenki meglepetten nézett.
- Vááááá - jött oda Lottie, hogy agyonsimogassa Pamacsot. :D - Mi a nevee ?
- Pamacs - mosolyogtam.
- Arra gondoltam, hogy legyen ez a kutya közös. Mindenkié. A barátságunkat jelképezi, hogy soha ne felejtsük el egymást.
- Ez jó ötlet - helyeseltek.
A hazafele út végig a Pamacsról szólt.
- Én megtanítom karatézni - röhögött Harry.
- Én veszek neki egy tükröt - viccelődött Zayn.
- Nem bírnád ki, hogy ne tartsd meg magadnak - lökte oldalba Liam. - Hisz a 'séródnak' tökéletesnek kell lennie.
- Én meg szeretem - mosolyodott el Lottie.
- Lott, nálad szerethetőbb és nagylelkűbb embert nem ismerek - öleltem át.
- Bella, megtanítjuk táncolni ? - kérdezte Dany viccesen.
- Persze - helyeseltem vigyorral a fejemen. Miközben a szálloda felé sétáltunk, és nagyokat nevettünk rájöttem, hogy nagyon boldog vagyok. Velük. Soha de soha nem akartam őket elveszíteni.