Jó olvasást, remélem tetszik !
* Bella szemszöge: *
Ma jönnek anyáék az titokzatos ajándékkal. Már nagyon várom, hogy átölelhessem a szüleimet. Rég nem láttam már őket, és nagyon hiányoztak. Nem tudom, mi lenne velem szerető emberek nélkül.
Délelőtt érkeznek, rövid időre, én mégis nagyon készültem rá. Pontosan nem tudtam, hnykor jönnek, de nagyon izgultam. 11-kor aztán megszólalt a csengő. Azonnal felpttantam.
- Anya, Apaa ! - ekkor még nem láttam a harmadik személyt.
- Kicsim - ölelgettek.
És egy fiatal lány lépett elő. Barna haj, barna szem, kedves vonások. Framert, kék ujjatlant és római szandált viselt egy kis táskával. Nagyon ismerős volt. Mint egy régi-régi emlék. Gondolkozva néztem rá, mire elmosolyodott. Az a mosoly ! Csak nem ?
- Öhm...Sophie ? - kérdzetem óvatosan.
- Igen ! - borult a nyakamba. - Tudtam, hogy felismersz !
- A mosolyod. Hogyhogy itt vagy ? - csodálkoztam.
- Én...Szóval... - kereste a szavakat, de nem találta. Anya segített.
- Sophie velünk fog lakni. Új családtag - na ezt nem nagyon értettem, de azért mosolyogva beinvitáltam őket.
* Sophie: *
Cigi NÉLKÜL !
A többiek is otthon voltak, ezért mebutattam nekik Sophie-t. Niall mosolyogva nézte, hogy újra találkozom a barátnőmmel.
- Ja igen - kaptam a fejemhez. - Mi, Niallel...
- Jártok - mondta határozottan Sophie. - Én is bemutatok valakit - majd kiment és visszajött egy fiúval.
- Ő Tom, a vőlegényem - ragyogott. Hűű, tényleg boldog, szerintem.
- Azta - esett le az állam. - Mióta ?
- Hát...három éve.
- Ja amúgy Bella, vagyok és ő itt Niall, a One Directionból, de zet biztos tudod - mondtam Tomnak. Szőkésbarna haj, százas mosoly és tipikusan "menő srác" imidzs. Sophie-hoz való.:D
- Kicsim ! - kiáltott anya. - Mennünk kell !
- Máris ? - néztem rá szomorúan.
- Sajnálom - jött oda, hogy megöleljen.
-Öhm....vettünk egy kutyust. Nem kell mondanod, hogy állat nagy felelősség, mert jól tudom. Épp ezért választottam. Meg kellett volna beszélnem veled, ezt is tudom. De most egy szívességet kérek. Vigyétek haza, és vigyázzatok rá nagyon ! 2 nap múlva mi is hazamegyünk - előre tudtam, hoy gáz lesz. Nem lett.
- Igen, meggondolatlanság volt. De már 18 múltál. A saját felelősséged - adott egy puszit. - Jó, elvisszük a kutyust. Nagyon vigyázz magadra - simította meg a hajam. Kicsit se gáz, áá. Na mindegy.
- Niall ! Vigyázz rá - utasította, immár anya és apa.
- Anyu, apu - néztem rájuk mérgesen.
Niall mit sem törődve ezzel, válaszolt.
- Fél szemem mindig rajta. Bár jobban szeretem, ha mind a kettőt rajta tarthatom - mosolygott.
- Jólvan - pusziltak meg újra.
- Sziasztok ! Majd hívjatok ! - öleltem meg őket. Bólintottak majd kifelé igyekeztek, de Apa és Anya még bennt mradt és Niallt félrehívták, hogy beszéljenek vele. Nincs hozzá közöm, hogy mit mondtak neki ezért bementem a szobánkba egy picit elvonulni.
*Niall szemszöge:*
Még Bells szülei odajöttek hozzám. Először nem értettem.
- Csak azt szeretnénk mondani - kezdte az Anyukája. - A mi Bellánk nagyon mély érzelmeket táplál. Akit szeret, azt valóban szereti. És nem akarjuk, hogy egy híresség csak játszadozzon vele.
- Tudják én...én szeretem ezt az őrült lányt. Mindennél jobban. Velem nem volt még ilyen. És én elengedni sohasem fogom. És sohasem tudom. Értsék meg, ez komoly.
A szülők bólintottak, elköszöntek majd kimentek. Becsuktam az ajtót és mentem a szobánkba.
- Milyen volt újra látni Sophie-t ? - ültem le az ágyra.
*Bella szemszöge:*
- Milyen volt újra látni Sophie-t ? - ült le az ágyra Niall.
- Eszméletlenül klassz ! - mosolyogtam. - És nagyon szeretheti Tomot, ha hozzámegy feleségül. Nagyon örülök nekik !
- Látom, hogy boldog vagy.
- Melletted milyen legyek ? - néztem mosolyogva majd beletúrtam a hajába és szenvedélyesen megcsókoltam. Átfogta a derekam, majd úgy beszélgettünk tovább.
- Szeretnél esküvőt ? - suttogta. - A sajátunkat.
Mi ???? Nem ! Mármint tök jó, de nem most !
- Nem - feleltem.
- Oka ?
- Az csak egy darab papír. Nem akarok esküvőt - sóhajtottam. - Még fiatal akarok lenni.
- Velem van baj ? - komorodott el. Mi ? Dehogyis ! Ha lesz férjem, akkor ő lesz az (remélem) de nem most ! Számomra koravénes, nem akarom.
- Dehogyis ! Hogy mondhatsz ilyet ?! - háborodtam fel kedvesen. Szóval ez nem vita, hanem mosolygós beszélgetés.
- Nem tudom. De ha mekérdeznélek, igent mondanál ?
- MÉG nem ! Ne siettessük - mondtam ki majd a nyakába fúrtam az arcom.
- Ahogy akarod - lehelt kis puszikat a nyakamra.
*Niall szemszöge:*
Ez a Bella Jackson, nem adja könnyen magát. Komolyan meg kell őt győzni mindenről. De érte megéri harcolni. És várni. Érte bármit megtennék egy szó nélkül !