* Bella szemszöge: *
Reggel korán keltem, hisz a kérdések az álmaimban is visszatértek. Nem hagytak nyugodni, egy percig sem. Az álmom egy temetőbe vezetett majd felébredtem. Sosem voltak igazak az álomképeim, de van hasonlóság. Nem tudom, egyszerűen tehetetlen vagyok.
Müzlit ettem tejjel, közben a laptopomban csináltam egy programmal két rublikát: "Tények" és "Feltételezék". A tényekhez ezeket írtam:
- Nem láttam Sophie-t megszületni de élete első napján már láttam, bementem a kórházba Apuval és Anyuval.
Rengeteget kellett gondolkodnom. Az emlékeket alig tudtam szétválasztani az olyan képektől, amiket én magam képzeltem el. Tudtam, azt is:
De még csak 1 éves voltam ! Ahogy egyre nő az ember, egyre több és több emléke van, így a régieket elfelejti. Megerőtettem magam és visszagondoltam egy jelenetre, a játszótéren
Sophie-val homokoztunk. Én kábé 4 éves lehettem, Sophie 3. Vidáman futkároztunk, majd egy idős hölgy így szólt. Nem tudom, ki volt az, de a személye biztosan nem mellékes.
- Tudod, kicsi lány - szólt hozzám. - A legjobb barát egy testvér, akit Isten elfelejtett neked adni.
Akkor nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. De hülyeség volt az egész ! Én tudom, kik Sophie szülei ! Láttam őt, amint megszületett ! Szóval nem lehet a rokonom, semmiképp. De az a hölgy biztos tudott valamit. Ki kell derítenem, ki is volt az. Két gond van: Fogalmam sincs, hogyan kezdjek hozzá. Ha már akkor idős volt az a néni, mikor én még egy négyéves csöppség voltam, akkor lehet, hogy már nem él.:/
Ez egyre jobban felemésztett. Nemvagyok az a típus, aki feladja, de ezzel mit kezdjek ? Fogalmam sincs, mire gondolt anya és Soph. (Sophie beceneve)
Kábé fél nyolc lehetett, mikor Zayn is reggelizni jött. Láthatta a ktségbeesett arcomat, ezért rákérdezett a dologra.
- Mi a gond ? Látom, hogy van valami. Nekem elmondhatod.
- Nem, semmi, csak...egy csomó dolgot nem értek. Mármint Sophie-val kapcsolatban...de áhh ! Majd rájövök - csóváltam meg a fejem.
- De mi az ami nem tiszta ? - nézett értetlenül.
- Nézd, Zayn, nem akarlak ezzel terhelni, majd megoldom - adtam neki egy puszit, majd visszamentem a szobánkba. Niall még aludt és én mosolyogva néztem rá. Milyen szerencsés vagyok ! A tegnapi koncert ! Minden, amit tett értem ! <33
Úgy döntöttem, hagyom a "Sophie-témát", inkább leültem az íróasztalom mögé, és csak úgy firkálgattam. Na ez is értelmes.
- Mit csinálsz ? - kérdezte Niall mozdulatlanul az ágyból.
- Semmit. Jó reggelt - köszöntöttem egy puszival.
- Nekedis - mondta majd a derekamat megragadva behúzott az ágyba. Felnevettem, majd visszafeküdtem mellé. A karjaival átölelt és fekve egymás szemébe néztünk. Megsimogatta a hajamat az orrával megbirizgálta az enyémet. Elmosolyodtam, majd hozzásimultam meztelen felsőtestéhez. Így feküdtünk kb. 30 percig majd mindketten kikeltünk.
- Sophie-ék esküvője három hét múlva lesz. Van kedved jönni ? - kiáltottam a fürdőből, ami a mi szobánkból (IS) nyílt.
- Persze - hangzott a válasz. - Hol is lesz ?
- Ott ahol a tietek Alivel - feleltem.
- Mármint Ali-é és Chris-é - javított ki.
- Akkor az - hagytam rá.
- Oda sok emlék fűz engem - gondolkodtam el halkan, de Niall meghallotta.
- Tudom - ölelte át hátulról a derekamat. - És most mégy egy emléked lesz.
- Igen - fordultam meg majd a nyaka köré fontam a karom és megcsókoltam.
*****
- Mi aggaszt ? - kérdezte Niall, mert szerintem lerítt rólam, hogy van valami.
- Sophie - mondtam halkan.
- Összevesztetek ? - lepődött meg.
- Nem, dehogy - ráztam meg a fejem. - Gyere - húztam be a szobánkba. - Szóval tegnap beszéltem vele. Megkérdeztem, mi van a szüleivel, meg ilyesmit. És azt mondta, keresgéljek a múltamban. De ezt hogy érti ?
- Talán úgy, hogy gondold végig, jó alaposan, mi volt, amikor elment és milyen volt, mikor együtt játszottatok - adott tanácsot.
- Te egy zseni vagy ! - kiáltottam fel boldoggan, megpusziltam, majd a fényképeőmet magammal vittem.
És már meg is volt a tervem a múltam felderítésére !